1977-ben a ráckevei Angyali-szigeten már álltak a vízparti horgásztanyák. Felépültek a stégek, nyaralóktól, horgászoktól nyüzsgött a nyári Duna. Az új tulajdonosok révén lassan benépesült a Ráckevei-Duna egész partja. Bodrossy Félix kamerájával utolsó előtti pillanatban örökítette meg egy letűnt mesterség utolsó képviselőjét, Mikét a pákászt.

A film ugyan nem egy Vad Magyarország, de a hangulata utánozhatatlan. Aki az Angyali-szigeten jár mindenképpen keresse fel a 91-es számot, ahol a legenda szerint az utolsó pákász régi tanyája állt. Emlékét ma is számon tartják. Sok hozzá hasonló híres vízi ember élt a környéken, mint például Rafás Máté, akiről a szigetszentmártoni Rafás-szigetet nevezték el. 

  A pákász mesterség sokkal inkább kapcsolódik mocsarakhoz, lápokhoz, mintsem a Dunához. Ez a régi, lenézett mesterség elsősorban a Sárréten, az Ecsedi-lápon, a Bodrogközben virágzott. A lenézés oka prózai, a pákász nem végez termelő munkát, csupán összegyűjti mindazt, amit a lápban talál. Gyógynövényt, pákát (a gyékény bugája), piócát, csigát, rákot, halat, tojást, mézet, madarat, vadat. Eszközei a hurok, háló, csapda, varsa, szigony. A piócát például saját lábán gyűjtötte. Nem véletlen tehát, hogy a filmben a pákász szinte szinonimája az orvhorgásznak. Szinte egész életüket sárkunyhóban töltötték családjukkal, kint a lápvidéken. Nagyobb vásárok idején a városokban tették pénzzé, vagy cserélték el a lápban gyűjtött portékát. A XIX. század végi nagy lecsapolásokkal ennek a mesterségnek bealkonyult. A pákászat a tájjal együtt pusztult el. Belegondolni is rossz, mennyi tudás, szakértelem és ismeretanyag tűnt el ezzel a mesterséggel!

Sokat elmond a Ráckevei-Duna állapotáról, hogy az utolsó pákászt éppen az Angyali-szigetnél filmezték le…